Az utóbbi napokban egyre jobban figyelem az országos politika történéseit. Az igazat megvallva, az elmúlt pár hónap eseményei nem tudták lekötni a figyelmemet.
Most is csak azért ragadok tollat, mert a dolgok kezdenek a tragikomédiától az abszurd felé elmenni. Az SZDSZ újabb kormányfőbuktatási akciója, az MDF burleszkbe hajló lehallgatási komédiája, Gyurcsány sokadik programja, ennek fogadtatása, mind-mind azt jelzi, hogy a magyar politikai elit, főleg a szociálliberális baloldal végképp elvesztette a befolyását a folyamatok felett, improvizál, megkisérli kihasználni azokat a hibákat, amelyeket a szemben lévő oldal elkövet, ezzel próbál időt nyerni , reménykedve abban, hogy a múló idő majd megoldást hoz azokra a problémákra, amelyeket pedig sürgősen napirendre kellene tűzniük.
Nem sorrendbe szedve az eseményeket, de elsőként az SZDSZ. kis akciójáról kellene pár szót ejteni. Elfelejtették Herakleitosz intelmét, miszerint "kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba". Ezt már eljátszották egyszer, anno még az előző miniszterelnök alatt, aki hirtelen felindulásból - és talán a nem egészen tisztázott ügyek miatt- kirugta Csillag Miniszter Urat. Felhördült a liberális vezérkar "Ezt velünk nem lehet megcsinálni, hogy képzelik a bugris MSZP-s tahók." Meglebegtették a koala szakadását, fél szemmel már Gyurcsányra tekintve és a sok ősbolsi betojt, hogy esetleg dolgozni kellene menni és lapátra tették az erdélyi úrifiút.
Jött Gyurcsány... Az MSZP vezérkara felismerte, hogy Orbánnal szemben csak olyan embert lehet állitani az elkövetkező választáson, aki tudja kezelni a médiát, megfelelő hangon tud szólni a választói célcsoportokhoz és legalább is időlegesen egységbe tudja kovácsolni az egyébként elég heterogén pártot. És ami a lényeg, legalább annyira amorális, mint ellenfele.
A feladat kitűzetett: meg kell nyerni a következő választásokat. Nem akarom ragozni a választási kampány, az azt megelőző időszak történéseit, mindenki számára ismert.
A széplelkeknek mondom: a politika nem az úrileányok Mária Kongregációjának körmenete.
A mandátumszámlálás estéjén a győztesek buktáján a narancslekvár már meglehetősen keserűnek tünt. Aki egy kicsit is tisztában volt az ország helyzetével, tudta, hogy sokáig ez az utolsó édes iz, ami szétomlik a szájban. Csak úgy látszott, a keserű pirulát az MSZP vezérkarának nem akaródzott lenyelnie.
...És akkor Öszödön elhangzott az a bizonyos beszéd..
A beszéd erőteljes stilusa alkalmazkodott a hallgatóság befogadóképességéhez, reményt nyujtva arra, hogy legalább ezzel a retorikai fogással sikerül kibillenteni a tespedtségükből a már igencsak elkényelmesedett szoci vezérkart.
Meg kellett győzni őket, hogy nincs tovább... Gyökeresen mást kell csinálni, másképp kell gondolkodni, mint eddig bármikor. A beszéd sokkolta a hallgatóságot, valami olyat hallottak, ami teljesen ismeretlen volt számukra, egy új világ, a "terra incognita".
Egyébként az egész kazettabotrányt Gyurcsány akkori nagypolitikai tapasztalatlanságának tudom be, egy ennyire heterogén társaságban nem mondok el egy ilyen beszédet. Aki egy kicsit is ismeri a magyar közéletet, annak tudnia kellett, hogy ez egy nagy hatóerejű bomba. Szinte biztos volt, hogy ennek hangfelvétele, vagy írott változata idővel a politikai harctér fegyverévé válik. Túl magas volt a labda.
Szerintem az eredmény, amit a hallgatóság meggyőzése jelentett, távolról sem volt arányban a kétségkívűl megjelenő kockázattal, az utólag bekövetkező botrány kártételével. Egy régi szoci, aki jobban ismeri a "csapatot" bizonyára másképpen oldotta volna meg...
Na meg volt egy kis államférfiúi allűr is a dologban...Majd én megmondom a sok.....
Hiba...
Holnap folytatom, késő van...
